Dongó

Útnak indítjuk veterán motorokat bemutató cikksorozatunkat. Els?ként a magyar motorgyártás els? remekével kezdjük a Dongóval.

A II. Világháborút követ?en a fejlett technológiával felszerelt hadiüzemek számára igényes polgári termékeket kerestek gyártásra. Ilyen volt a székesfehérvári Vadásztölténygyár a kés?bbi Videoton is, amely lehet?séget kapott egy kisebb motor kategória a kerékpár segédmotor gyártására.

Mivel nem volt szakterületi tapasztalat, így külföldi konstrukció után kellett nézni. A választás az olasz Gilera Mosquito motorra esett.

Csekély módosítással, saját fejlesztés? karburátor felszerelésével, melynek torok átmér?je 10 mm volt, megkezd?dött a Dongó gyártása. A motoron öntöttvas hengert és dugattyút alkalmaztak, ami az er?ltetett használatkor megszorulhatott és eltörhetett. A mágnes gyújtását helytakarékosság folytán a dörzskerékben helyezték el.
A hideg motor indítását a légsz?r? részbeni lezárásával, ami a sz?r? fedelén jelölve volt, és a benzin úsztatásával, szívatásával lehetett el?segíteni. Az apró segédmotort normál kivitel?, nem hajlított alsó vázcsöv? kerékpárokra lehetett felszerelni.


A Dongókat a Szövetkezeti Iparcikk üzletekben forgalmazták a szükséges szerelvényekkel együtt 1480 Forintért, ami akkoriban kéthavi átlagkeresetnek felelt meg.
A motor felszerelése szakmai tudást, gyakorlatot nem igényelt. A kerékpár pedálm?ve és a hátsó kerék sárvéd?je között a vázra csavarral kellett rögzíteni úgy, hogy a motoron lév? kar segítségével a dörzskerék nekifeszíthet? legyen a hátsó gumi köpenyéhez. Ez az úgynevezett dörzshajtás biztosította a kerékpár önálló mozgást.
A motor beindítása a kerékpár pedálozásával történt, melyet a dekompresszor, azaz fojtószelep behúzásával lehetett megkönnyíteni, ami kormányra volt szerelve. A leállítása szintén a dekompresszor segítségével történt.
A motor kétütem? keverék-olajozású, 1:20-as keverékkel m?ködött. A kisméret? üzemanyagtartályt, a nyereg mögé, a hátsókerék fölé szerelték fel. Tanksapkája egyben a benzin-olaj keverék megfelel? olaj mennyiségének a mércéje is volt.
A kerékpárokkal lehet?ség szerint száraz id?ben volt ajánlatos közlekedni, mert es?ben a gyújtás könnyen beázhatott, a dörzshajtás pedig a sártól megcsúszhatott, s m?ködés bizonytalanná válhatott. Ennek ellenére nagyon népszer? volt, sok tízezerre tehet? az eladott darabok száma.

M?szaki leírása:

Henger?rtartalom: 38 cm3
Hengerek száma: egyhengeres, fekv? hengerelrendezéssel
Üzemmód: kétütem?
Teljesítmény: 0,8 LE
Üzemanyag: keverék 1:20
Üzemanyag-ellátó rendszer: tolattyús porlasztó 10 mm torokátmér?vel
Fogyasztás: 1,3 – 1,6 l/100 km
Sebesség: 30-40 km/h
Gyújtás: dörzskerékben elhelyezett mágnes gyújtás
Hajtás: 1:2 áttétel? lassító hajtás
Gyártási id?: 1954-ben az els? 25 db, majd 1955-ben 500 darab null sorozat gyártásával kezd?dött és 1957 májusáig tartott. Több mint 60 ezer darab készült el bel?lük.

 

Taksonyban is fellelhetünk Dongókat, melyeket Kaltenecker István és Sz?cs István nagy hozzáértéssel és szeretttel restaurált, meg?rizve a következ? generációknak ezeket a kuriózum számba men? gépeket.

Az áldozatos munkának meg is van az eredménye, mert az el?z? években a Makón tartott Dongó találkozóról, a két család elhozta a legszebb és a legyorsabb Dongónak járó kupát.

 

 

Találatok: 5806

Kiemelt támogatók

 

 

 

 

 

 

 

 

Támogatók

Látogatók

267416
Ma
Tegnap
Héten
Múlt héten
Hónapban
Múlt hónapban
Eddig
1
367
449
129110
1551
2937
267416